Rólam

10295729_10202044962181400_4898633523404882995_n2012-t írunk, nemrég érkeztem vissza Indonéziából, és tervek tökéletes hiányában belevetettem magam a magyarországi nyárba. Egy előre tökéletesen nem látható fesztiválon sörözés alkalmával, az estének egy hajnali pontján Zsiga Palival épp’ azon tanakodtunk, hogy vajon hogyan járhatnánk végig az összes hazai fesztivált a következő évben. Összedobtuk, amink éppen volt: tehetség a fotózáshoz, ambíció az íráshoz, és a pénz szűke – miért ne alapíthatnánk egy magazint?
Valahogy így született meg a NOWmagazin ötlete, ami igen gyorsan kultúrmisszióvá alakult át. Azóta is szorgalmasan dolgozunk rajta, próbáljuk támogatni vele a magyar kortárs művészetet és zenét, és leginkább nagyon élvezzük.

Az akkor még csak kéziratállapotban létező indonéziai “útinapló” azóta megjelent az Ab Ovo Kiadónál 2013 szeptemberében. Ez a Helló miszter, áj láv jú! – Befejezetlen festmény Indonéziáról címet kapta, utalva az angol nyelv ottani magas szintű művelésére. Ez az első kötetem, és még mindig hihetetlen, de tényleg megjelent.

2012 szeptemberében csöppentem bele a Fiatal Írók Szövetségének egy prózaműhelyére és egészen véletlenül aznap kezdtem bele egy novellába, aminek a néhány kezdősorát fel is olvastatták velem. Nem sok közöm volt akkor még az íráshoz, de ott ragadtam. Azóta is. Nekik köszönhetem, hogy novellákat – és azóta gyakorlatilag mindent – írok. Állandóan. 2014 májusa óta vagyok a FISZ tagja. 2016 szeptemberétől 2018 januárjáig én vezettem a prózaműhelyt, először Csepregi Jánossal, majd Tinkó Mátéval.

Amúgy Budapesten születtem 1987-ben, gördülékenyen vészeltem át a gyerekkort, kicsit rázósabban a tizen-éveket. Tengerbiológus akartam lenni, sokat olvastam, rajzoltam, csendesen lefoglaltam magam mindig valamivel. Kevésbé csendesen pedig zenét hallgattam. Emerson, Lake and Palmer, Pink Floyd, Doors, Led Zep’ és a többiek.

2006-ban érettségiztem a Móricz Zsigmond Gimiben, még biosz fakton, de ekkor már semmi más nem érdekelt, csak az irodalom – köszönhetően Szabó Pap Edit tanárnőnek -, a filmek, rajz és mindenféle művészeti ág, ami éppen megtetszett. Megcsináltattam az első tetoválásomat, és innentől kezdve már csak alibiből jártam egyetemre Szegeden. Tetoválóművész akartam lenni.

2009-ben diplomáztam Kiadói ismeretek szakirányon, aztán irány London, tetoválás, pultozás, bulik, koncertek, galériák, kis kávézók, utazgatás, ami belefért. Két év után kaptam a Darmasiswa ösztöndíjat Jávára, festeni tanultam, egy kicsit legalábbis. Meg utaztam. Itt elég is a visszatekintésből, visszakanyarodtunk 2012-höz.

A NOWmagazin side-projektjeként 2015/16-ban indítottuk el egy hirtelen jött, ám tudat alatt annál tovább formálódó ötletemet, a NOW Books & Music irodalmi-zenei kollektívát, egyfajta gerilla-kiadót. Nem tudtam, hogyan kell jobban csinálni, de valami mást akartam, mint amit a zenei-irodalmi kiadói színtéren láttam, tapasztaltam. Zenekart kezdtem menedzselni, régi barátaimat, a The Royal Freak Out-ot, és a mai napig büszkeséggel tölt el, hogy ennek a fantasztikus zenekarnak a részese lehetek. Könyvet adtunk ki, először egy kísérleti regényt, a Földalatti nyarat, majd egy saját, összművészeti zenei-irodalmi-vizuális kötetet, az Ördöggerincet. És egy csomó új van készülőben.

2018-ban megkaptam a Móricz Zsigmond ösztöndíjat, ami nagyon menő, ráadásul így végre tényleg pontot kell tennem arra a regénykéziratra, meg összeállítanom egy novelláskötetet. Itt tartok most…

.

Díjak:

Móricz Zsigmond ösztöndíj (2018.)
Litera – Büszkeség és balítélet kritikapályázat III. (2015.02.03.)

Kötetek:

Ördöggerinc – hangvíziós zenovellák, NOW Books & Music, 2016.
Helló miszter, áj láv jú!! – Befejezetlen festmény Indonéziáról – rendhagyó útinapló, Ab Ovo Kiadó, 2013.

 

Keress meg ezekben az ügyekben!