Hrvatska – csak azért is!

Előre szólok, ez a post folyamatában íródik. Most 2014.07.24-e van, csütörtöki nap, 14:03 és halovány fogalmam sincs egyelőre, hogy mi fog velem történni a hétvégén, de egyben biztos vagyok: sós vizet kíván a testem. Külsőleg, nagy mennyiségben. A legközelebbi és legkézenfekvőbb pont erre bizony a festői Horvátország. Az egész tegnap este kezdődött…

 07.23. 20:42 – Budapest, UW

Ártatlan sörözés és gőzkieresztés négyesben. Már több, mint fél órája csipogtam, hogy fogalmam sincs, mit kezdjek magammal a hétvégén, mindenki lelécel valahova és túl sok a lehetőség (FISZ tábor Visegrádon, S.U.N. fesztivál egy szántóföld közepén Nógrádban, 10 nap Bulgária, Balaton, RockPart, otthon maradásról szó sincs). Ebből Bulgária ugrott. Újabb 20-25 percet töltöttünk el Barbarával, hogy kiagyaljuk, melyik lenne augusztusban az az egyetlen hétvége, ami mindkettőnknek jó és elhúzhatunk gyakorlatilag válogatás nélkül bármilyen tengerpartra. Hiába, sűrű ez a nyár, sehogy se tudjuk összerakni. És akkor bevillan: szerda este van, akkor holnap indulunk meló után. Tényleg? Tényleg! Jó, kezet rá. Boldogság, izgalom, már-már az orrunkban éreztük a sós tengeri levegőt.

Utolsó sör lecsúsztatva és indulás haza. Otthon elő a kis hátizsák, hálózsák, fürdőruha, gyorsan össze is pakoltam a cuccom nagy részét. Beugrottam az ágyba, de aludni nem tudtam, fejben egymás után ugrottam a fejeseket a sziklákról. Hála a Bartók rádiónak, azért egy idő után mégiscsak sikerült elszundítani.

 

 07.24. 08:57 – Budapest, Info Park

Az iroda felé sétáltam vigyorogva, de egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy ez az egész túl szép, hogy igaz legyen. Éljen az optimizmus… Elengedtem a gondolatot és számolni kezdtem visszafelé az időt indulásig.

 

 07.24. 10:14 – Budapest, Info Park

Csöngött a telefonom – Barbara. Rossz előérzettel, de felvettem. Elgyötört hangon jelentette be, hogy rájött valami hányós-ájulós szutyok, baj van, veszélyben a trip. Itt még játszik a B terv, azaz Balaton.

 

 07.24. 10:22 – Budapest, Info Park

Kiderítettem, hogy a telekkulcs Fonyódon van, míg a telek maradt Udvariban. Nincs értelme körbestoppolni a Balatont, hogy hajnalban talán tovább is induljunk az északi partról és ebben Barbara is egyetértett velem. További agyalás, egyre kisebb esély bármilyen utazásra. Eközben írtam Mátyásnak, akit még Indonéziából ismertünk és közel egy évnyi hallgatás után éppen tegnap talált rám, hogy a FISZ tábor érdekelné, de jelenleg ez igen kétséges, minden kétséges, nem tudom, hogy megyünk-e bármerre is.

 

 07.24. 10:58 – Budapest, Info Park

Barbarával megbeszéljük, hogy kikapcsolja a merülőben lévő telefonját, addig dolgozik és agonizál, megpróbál jobban lenni. Én maradok a gép előtt és aggódom.

 

 07.24. 12:02 – Budapest, Info Park

Elkezdek agyalni hogyan is legyen a hétvége és egyre inkább kihívásnak érzem, hogy lejussak a tengerpartra vagy így, vagy úgy… Gyors SMS Rékának, hogy szedje össze a cuccát, indulunk. Viszonylag hamar jön a válasz, hogy már elígérkezett RockPartra, pedig tök jó lenne. Persze, hogy jó lenne, ezért küzdök… Telnek a percek, forog az agyam, Mátyásnak írok egy üzenetet, hogy ha Barbara végképp kidől, jöjjön velem. Pár perccel később felhív, hogy miért nem megyünk kocsival, neki van ilyen. Barbarát végigfektetjük a hátsóülésen, időnként megszellőztetjük, megitatjuk és már lent is vagyunk a tengernél.

 

 07.24. 13:37 – Budapest, Info Park

Felhívom Barbarát, felvázolom a helyzetet Mátyással és az autóval, Barbara hezitál, majd rávágja, hogy jó, ebből még akár lehet is valami, de sok a munka, visszahív később. Aggódás, agyalás, várakozás, némi munka.

 

 07.24. 14:18 – Budapest, Info Park

Nem bírom tovább, felhívom Barbarát, hogy mi legyen. “Mehetünk, de úszom, majd visszahívlak.” Elképesztő megkönnyebbülés, majd felhívom Mátyást, hogy jó, menjünk, Barbara is jön, akkor mikor és hogyan. Kiderül, hogy az autó nem 100%, kell néhányat telefonálnia, kb. fél óra és kiderül. Síró- és nevetőgörcs keverékével dőltem hátra a székben.

 

 07.24. 14:44 – Budapest, Info Park

Mátyás telefonál, hogy megvan az autó, 7-kor találkozunk és már megyünk is. Ennek apropójából megelőlegezem magunknak az alábbi dalt, amit induláskor fogok meghallgatni. Mert, hogy indulás lesz. Kell, hogy legyen. Ja, és 2 perc múlva lejár a munkaidőm, indulok Barbarához.

 07.24. 17:26 – Budapest, Kelenföld

Megérkeztem Barbarához, aki enyhén zöldes színben játszó arccal és finoman csapzott hajjal nyitott ajtót. Stoppolás végleg kizárva. Fejenként 500 Ft-ból teleettük magunkat a sarki kínainál, beugrottunk a boltba citromért, Camping sajtért és nagy mennyiséű csipszért, összdobta a cuccait és most várunk. Én azért kinyitottam egy jó hideg sört, nehogy baj legyen, miközben két cica köröz körülöttem. Még másfél óra van az indulásig, és egyelőre Mátyás még nem telefonált, úgyhogy továbbra is úgy gondolom, hogy ha minden jól megy, még éjfél előtt fejest ugrom az Adriába. De addig még sok minden történhet… :)

 

 07.24. 21:10 – Budapest, Üllői út

Mátyás állítása szerint az autó már a birtokában van. Szörnyű gyanú vett erőt rajtunk, hogy ez az állítás minimális igazsagtartalommal rendelkezik. Felhívott, hogy talán indulhatnánk hajnalban. Roppant gyanús… :) mindenesetre ha kb 11-ig kiérünk Biatorbágyra, napfelkeltekor már meg is márthatjuk a kis testünket, aludni ráér később is. :)

 

 07.24. 22:29 – Budapest, Üllői út

Nagyjából egy órája megérkezett Mátyás autóstul. Gyakorlatilag egy éve nem beszéltünk, de semmit nem valtozott. :) Nemi makacskodás után az indulást hajnali háromra halasztottuk taktikai megfontolásból. És hogy mi van most? Hát, sörözunk a gangon. :)

 

 07.25. 03:14 – Budapest, Üllői út

Egészen hihetetlen módon az autóban ülünk. Egy kraftos kávé, cuccok bepakolva, motor behergelve. Zenelejátszó kütyü darabokban. A rádió fél perc alatt meggyőzött arról, hogy jó, ha Mátyás visszamegy megkeresni a hiányzó darabokat.

 

 07.25. 05:52 – Letenye

Határ. Átlépve. :) ráadásul csak egyszer tévedtünk el és ellentétben a franciaországi hazaúttal, ezúttal nem élvezzük a letenyei MOL kút vendégszeretetét.

 

 07.25. 06:39 – Letenye

Az előző kijelenésem igen elhamarkodottnak bizonyult. A határ horvát oldalán álló kedves arcú szőke hölgynek ugyanis rossz napja volt (erre a magyar határőr is felhívta a figyelmünket – nevetgélve) és nem túl kedvesen megkért, hogy álljunk félre. Pár perccel később egy szintén fiatal kolléganője minden különösebb magyarázat nélkül a kezünkbe nyomott egy nyomtatott papírt, rajta Google fordítóval gondosan megszerkesztett magyar szöveggel, ami lényegében csak annyit mondott: szét fogják kapni az autót atomjaira. Szerencsére az alapossági faktor végül megállt egy erős közepesnél, így a szőnyegek és a motorháztető alá, valamint a testnyílásainkba nem kukkantottak be. Ezután lejutni Zágrábig és onnan a partra már sima ügy volt, azt az apróságot leszámítva, hogy Mátyáson már eluralkodott az alváshiány és olyan laposakat pislogott, ami a mellettünk elterülő mély szakadékot (és messzebb már a tenget is) nézve nem volt túl megnyugtató. Az úti cél: Novi Vinodolski.

 

07.27. 22:54 – Budapest, Újlipótváros

Hazaértünk. Két és fél nap Hawaii után most itt ülök a laptop előtt és sehogy sem érzem át a szituációt, a fejem még egy kicsit zsong az utazástól és a sok napsütéstől. Novi Vinodolski nem a legszebb horvát város, ahol valaha jártam, de akkor és ott tökéletesen megfelelt. Sziklás és kavicsos tengerpart, kis kikötő, hegyoldalba épült kisváros méter széles zegzugos sikátorokkal. Gondtalan élet, lubickolás a türkiz tengerben, D vitamin nagy mennyiségű magunkba szívása a rózsaszín hajszálerekkel teleszőtt fehér sziklákon. Sörrel láblógatás a tenger felett. A kocsiból reggel kimászva nyújtózni egy nagyot és beszívni a sós-párás levegőt jobb, mint a jóga. Kávéztunk a kikötőben, ettünk tintahalat. Hmm… nagyjából ennyi. Aztán, hazajöttünk. Tegyük hozzá, nem túl nagy kedvvel, de legalább irgalmatlanul barnán. :)

 

 

 

És még egy dal ide a végére:

Kommentek

komment