Frankenweenie

A cikk eredetije: NOWmagazin, 2013. feb. 7.

fw00

Meleg sört ivó angol barátaink már október óta élvezhetik Tim Burton legújabb filmjét, a Frankenweenie-t (szokásos magyar leleményességgel Ebcsont beforr alcímmel fut…), de úgy tűnik nálunk valamiért csúszik a bemutató, várhatóan majd csak január végén kerül itthon a mozikba. Fene tudja miért. Én mindenesetre türelmetlen voltam, megszöktem megnézni, mert képtelenség ennyit várni…

 

A Frankenweenie ötlete 1984-ben született, amikor Burton még a Disneynek (Buena Vista Distribution) dolgozott. Még ebben az évben készített egy rövidfilmet, a forgatókönyvet Leonard Ripps-el közösen írták meg, mintegy paródiaként és tisztelgésként Mary Shalley 1931-es Frankenstein című regénye előtt. A rövidfilm elkészítése után viszont a Disney lapátra tette Burtont, azzal a címszóval, hogy a Frankenweenie túl ijesztő a gyerekek számára, ezért nem forgalmazhatják, magyarán Burton elvesztegetett egy halom pénzt az amúgy nem éppen a csőd szélén álló stúdió költségvetéséből. Nekik így utólag is gratulálhatunk. A sors iróniája, hogy 29 évvel később a film egész estés, nagy költségvetésű változata szintén a Disney neve alatt került elkészítésre és forgalomba. Köszönjük, ismételten.

 

frankenkrit-fw2

Az eredeti rövidfilmet csak néhány éve jelentették meg (a Vincent c. röviddel együtt) a Karácsonyi lidércnyomás gyűjtőknek készült dupla lemezes DVD és Blue-ray korongokon extraként, és Tim Burton ezután kezdte csak fontolgatni, hogy egy egész estés stop motion mozit csináljon a régi kis szárnypróbálgatásából.

 

A történet – ami látszólag lazán követi az eredetit – lényegében annyi, hogy adott egy kisfiú és a kutyája, de a kutyán szépen keresztül megy egy autó és kinyiffan. Kisfiú persze szomorú, nagyon. Aztán az egyik órán a tanára mesél a villámcsapásról és annak élettani hatásáról, ettől persze jön az isteni szikra, hogy a kutyát bizony fel kellene éleszteni.

 

Először ejtenék néhány szót az eredeti rövidfilmről, amit itt meg tudtok nézni. Ez még élő szereplőkkel készült, a kutya, Sparky egy csúnyácska rottweiler. Az egész súlyosan viseli a Disney stúdió keze nyomát: tipikus vasárnapi családi mozi vágások, az akkori idő idegesítő harsonás zenéje és negédes happy end. De a történet zseniális adaptációja a Frankenstein sztorinak, telis tele utalásokkal, de valójában még egy kicsit kezdetleges, mégis szerethető.

 

A mostani film ugyan azzal a stop motion technikával készült, mint a Karácsonyi lidércnyomás és a Halott menyasszony. A figurák és a képi világ egyértelműen a Halott menyasszonyt idézi, minden szempontból, ugyanis a legtöbb figurának hatalmas karikák vannak a szeme alatt, mintha nagyjából éppen haldoklana mindenki. De nem baj, Tim Burtonnek ez jól áll. Ahogy már megszoktuk, a Franknweenie zenéjét is Danny Elfman írta. Nem is hiszem, hogy lenne még valaki, aki ennyire érezné Burton világát, a zene tökéletesen beleolvad a történetbe és kimélyíti azt. A rövidfilm harsány zenéjéhez képest kifejezetten lágy, odaillő és kellemes muzsika.

 

frankenkrit-fw3

A kisváros, New Holland egy békés, kertvárosi környezet, itt él boldogan Victor Frankenstein szüleivel és Sparkyval, az örökmozgó kiskutyával, aki Victor egyetlen barátja. A családi boldogságot itt is úgy jeleníti meg Burton, ahogyan a rövidfilmben is: Victor kis rövidfilmjét nézik együtt, aminek Sparky azaz Sparkysaurus a főhőse. Viszont az eltelt 29 évet mutatja, hogy a kis családi mozi 3D-ben készült.

 

Az iskolába éppen új tanár érkezik, Mr. Rzykruski, aki úgy néz ki, mint egy pszichiáter. Tipikus bolond tanár, de karakteres, hatásos figura, meg is fogja a mi kis Victorunkat. Az osztályon végignézve: itt biztos, hogy mindenki kattant. Szép társaságot sikerült Burtonnek összegyurmáznia, van itt agyhalott fogatlan szomszéd kisfiú (Edgar „E” Gore), egoista megalomániás kicsi kínai, tipikus dagadt kertvárosi fiú, és még sorolhatnám, a kedvencem mindenképpen a katatón-skizofrén kislány a betűket kakiló cicájával. Összességében az egész városban érdekesebb karakterek vannak, mint a régi rövidfilmben. Persze sokkal kidolgozottabbak, összetettebbek is, de hát ez a plusz egy óra különbség javára is írható.

 

Egy szép napon aztán bekövetkezik a katasztrófa: Sparky kirohan az útra egy baseball labda után, autó jön, Sparky kilapul. Victor ezek után napokig nem találja magát, mély depresszióba esik szeretett kiskutyája halála miatt. Szerencsére ez azonban teljesen korrektül van ábrázolva, együtt érzünk vele, de a gyászt nem vitte túlzásba Burton, ráadásul hamar eljön az a bizonyos biológia óra, amikor Mr. Rzykruski bemutatja az elektromos kísérletet a döglött békán. Ezt az elemet Burton szinte egy az egyben emelte át a rövid filmből, de én itt sokkal hatásosabbnak éreztem. Victor fejében pedig kigyullad a remény, suli után azonnal rohan haza, kipakolja apja garázsát és felcibálja a lomokat a tetőtéri kis laboratóriumába. Éjszaka pedig kiszökik, elegy a kisállat temetőbe, hogy kiássa Sparky földi maradványait. A temető nagyon tetszett, minden „fejfa” az oda hantolt jószágra utal, és itt felhívnám a figyelmet a Saprky-é melletti sírra, amin egy x-es szemű cicafej van Good bye Kitty! felirattal…

 

frankenkrit-fw4

Victor összepakolja a cumót, Sparky a helyén, jön a villám és hogy, hogy nem, visszatér közénk. Ellentétben a rövidfilmmel a konfliktust nem is az okozza, hogy a kutya frászt hoz a dagadt szomszéd nénire és tönkreteszi a polgármester féltve gondozott virágos kertjét, de még csak az sem, hogy majdnem kiderül a dolog. A baj E Gore-al van, aki megzsarolja Victort, mondja el hogyan csinálta, hogy nyerhessen ő is az iskolai tudományos versenyen. Persze E Gore képtelen titokban tartani a dolgot, és pont a városi ünnepség napján a fél osztály nekiáll élőhalott jószágokat gyártani. Ezek persze nagyok és gonoszak, meg el is szabadulnak és betámadják egyből az ünnepséget. Sparky megmenti a várost, és egy kis csavarral (a rövidfilmhez képest sokkal jobbal) a történet visszakanyarodik az eredetihez, jön a híres szélmalmos jelenet, és innen már be is fejeztem a spoilerezést.

 

Lényegében az egész film hozza azt, amit Tim Burton-től megszoktunk és el is várunk. A Dark Shadows című tavalyi filmje után – ami kissé gyenge lett – sikerült visszatérnie magához. A figurák jól kidolgozottak, a történet vezetése logikus. Végig az járt a fejemben, hogy vajon a rövid film happy end-jét hogyan fogja beadaptálni Burton, az ugyanis sokkal gejlebb, mint kéne, de szerencsére sikerült ezt letompítani, és így tökéletesen emészthetővé tenni. A film telis tele van utalásokkal az eredeti regényre, ezeket nagyon jó volt felfedezgetni. Összességében szerintem aki szerette a Karácsonyi lidércnyomást és a Halott menyasszonyt, ezt is szeretni fogja, tökéletesen melléjük illeszthető darab. Úgyhogy amint kijön végre itthon, irány mozizni!!

 

képek: disney.com/frankenweenie

Kommentek

komment