Régi vagy új? Az indie margójára: cipőorrnézegetés kinn és itthon

A cikk eredetije: NOWmagazin, 2014. júl. 15.

 

NOW_31411

Az elmúlt egy évben feltűnt egy újabb hullám a magyar underground palettán, vagy legalábbis én futottam bele gyanúsan egyre sűrűbben. Egy újabb fajta “indie” jelenség ütötte fel a fejét, és most, hogy a napokban a sokadik kis zenekar talált meg hajszálra pontosan ugyanazzal a zenével, amivel előttük pár tucatnyian (és az elején ennek kifejezetten örültem), hirtelen besokalltam, és úgy döntöttem, írok erről egy cikket. Az indie zenéről. Annak ellenére, hogy ez ma már nem egészen ugyan azt takarja, mint a kezdetekkor. Lesz itt szó még az ominózus VOLTos Arctic Monkeys-ról és a magyarországi indie vonalról. Bocs, helyenként elfogult leszek.

Az elfogultság oka pedig nem más, mint az, hogy egy általam nagyon nagy szerelemmel övezett stílusirányzatról van szó. Kultúrsznobizmus ide vagy oda, rajongok a brit zenéért, és ez kezdődött azzal, hogy az anyatejjel szívtam magamba a brit progresszív rockot (Emerson, Lake and Palmer, Rainbow, Yes, Led Zep), és majd mikor eljött a lázadó korszakom, rá kellett döbbennem, hogy az osztálytársaimmal ellentétben hiába hallgatok rockot, ez bizony nem akasztja ki a biztosítékot otthon. Szar ügy, ez volt a normális. Mihez nyúl ilyenkor az ember lánya a biztosítótűkön és a nyakörvön kívül? Hát persze, hogy a brit punk hullám fogja magával sodorni; Sex Pistols, Clash, Exploited és a többi zeneileg vállalhatatlanul igénytelen zenekar. Itt nem voltak nagy megfejtések, Pink Floydos dupla albumon átívelő történetek, itt csak zaj volt, proli témák, üvöltés, a lázadás legjava. Köszi. De ebből is ki kell nőni egyszer. Egy elsősorban metálos és grunge-os korszak után azért mégiscsak visszataláltam egy teljesen más (és mégis nagyon hasonló) brit stílusirányzathoz, és ez volt az “indie”. A felszínén kezdtem, aztán leástam a mélyére, úgyhogy térjünk is rá gyorsan először a gyökereire.

Az indie, azaz independent eredetileg a kis kiadós és ismeretlen producerekkel dolgozó zenekarokat takarta zenei stílustól teljesen függetlenül az elektronikus irányoktól a hip hop-on át akár a jazzig, de ebben a cikkben csak pop(-rock) és rock vonalra koncentrálok, elég lesz az mindannyiunknak. De emellett nem csak a zenei világban használják ezt a kifejezést, hanem a művészet, irodalom, dizájn, film terén, sőt az üzleti életben is és még indie egyházról is hallottam már, bármit takarjon is ez.

A ’80-as évek elején egy alternatív rocknak nevezett fő kategória (nem egészen egyenlő az itthoni alterrel) kezdett kialakulni, ide tartoztak azok az újító zenekarok, akiket semelyik addig használatos stílusirányzathoz nem lehetett besorolni. Az újító hozzáállás eredményeképpen aztán ezt a kategóriát is elkezdték darabolni, még underground szinten, és a ’80-as évek közepére már megszületett és meghonosodott az indie kifejezés. Az Egyesült Királyságban először a posztpunk vonal rajzolódott ki, tipikus példája volt a Joy Divison, akik teljesen egyedi hangzást hoztak létre, míg Amerikában ugyanez szülte a nois rockot (pl. Pixies, Meat Puppets) és a grunge-ot (Nirvana, Alice in Chains), illetve az egyetemi rádiók játszási listája tán elnevezett collage rockot (így kezdte pl. az R.E.M. is). A ’90-es évekre az amerikai vonal már egyre inkább elválik és egy keményebb, rockosabb vonalat képvisel, míg a szigetországban a sötét, karcos posztpunk mellé bejön a gitárzenére épülő könnyedebb indiepop vagy britpop, és olyan bandák kerültek a fősodorba, mint a Blur és az Oasis, de még a Joy Division megmaradt tagjaiból alakult New Order is lelazult egy kicsit elődjéhez képest.

A klasszikus indiepop mellett felsorolok most néhányat a kedvenceimből is a teljesség igénye nélkül, érdemes egy-egy szám erejéig belehallgatnotok, elég széles a skála: Amy Macdonald (skót), Damien Rice (ír), Empire of the Sun (ausztrál), Jack’s Mannequin (USA), Of Monsters and Man (izlandi), Peter Björn and John (svéd), Marina and the Diamonds (walesi), the Kooks (angol), the Wombats (angol), Snow Patrol (skót).

 

Blur – Coffe & TV klip a YouTubeon

 

De ne hagyjuk magukra Oasiséket így a ’90-es évek közepén, ugyanis népszerűségükre, még ha a könnyedebb britpopról is van szó, felfigyelt a zeneipar is, és szerencsére sok más keményebb indierock zenekart húztak magukkal az undergroundból. A 2000-es évekre már számtalan ilyen zenekar született és lett híres igen gyorsan. Amerikából csak néhány illusztrisabbat említenék: the Black Keys, the White Sripes, Yeah Yeah Yeahs, Death Cab for Cutie, the Killers, Interpol, the Strokes, Cold War Kids, Brand New. Az Egyesült Királyságban mindig is jóval erősebb volt ez a vonal, de innen is csak néhányat fogok felsorolni ahogy éppen eszembe jut: Editors, Placebo, Kaiser Chiefs, Franz Ferdinand, the Libertines, the Subways, Block Party, Kasabian, the Kooks, Arctic Monkeys, the Maccabees, Radiohead, Muse. És még pár a világ más pontjairól: the Cranberries (ír), the Hives (svéd), Mando Diao (svéd), Jet (ausztrál), a magyarokra meg majd mindjárt rátérek.

 

Editors – Smokers Outside The Hospital Doors klip a YouTubon

 

Az igazi indierock sokszor megkapja – ahogy ez a VOLTos Arctic Monkeys koncert körül is kirobbant -, hogy ezek a zenekarok élőben enerváltak, a koncertjeik lagymatagok és a cipőorruk bámulásán kívül a gitárjukat épp csak vakarják. Tény, hogy egy ilyen koncert nem azt az élményt adja, mint mondjuk egy Skindred vagy egy Netsky (csak hogy az idei VOLTnál maradjunk), de energia van benne. Alapvetően ennek a stílusnak relatíve kicsi a bázisa itthon, nem véletlenül maradt el 2009-ben a Kaiser Chiefs, és a Muse és Kasabian bulik sem pörögtek teltházon. Én ott voltam Szigeten a Radiohead-en, mindhárom Placebo-n, és a tavalyi Editors is hatalmas élmény volt, az első Killers-ről már nem is beszélve. Az enerváltságról és cipőorr nézegetésről pedig csak annyit, hogy hallgassatok bele néhány olyan zenekarba, akiket egészen pontosan a shoegazing címkével fémjeleznek, mert van ilyen is, melegen ajánlom a Mice Parade nevű zenekart. A zene (és a banda stílusának) árnyaltságától függ, hogy mennyire gyors vagy lassú az, amit játszanak, de ilyenről vitatkozni butaság, ez pusztán ízlés kérdése.

 

 

Aki szereti ezt a stílust, nagy valószínűséggel jól fogja érezni magát, ahogy az Arctic Monkeys-on is nagyon sokan jól érezték magukat. Az a helyzet, hogy maga a zenekar is elég nagy átalakuláson ment át, nekem például az első néhány album jobban tetszett, pörgősebbek, britpoposabbak voltak, tipikus példája volt ennek az I Bet You Look Good on the Dance Floor, ezzel robbantak be, a videó vírusként terjedt a közösségi oldalakon.Még nincs leáldozóban a karrierjük, sok van még bennük, elképzelhető, hogy a változás jó irányba megy náluk, csak én kezdtem egy picit eltávolodni tőlük. Annak ellenére, hogy a zenekar 2002-ben kezdte, itthon igazán csak a legutóbbit, tavaly megjelent AM-mel lettek ismertek. Az utolsó 2 lemezzel indult el náluk egy változás, és ez az, ami itthon hatást gyakorolt az éppen alakulófélben lévő zenekarokra. Közben világszinten is nagyon ismertek lettek, és a VOLT marketingeseinek köszönhetően ennek a koncertnek a reklámlufiját már akkorára fújták, hogy csoda lett volna, ha nem pukkan ki legalább egy picit rosszul. Boldog-boldogtalan eljött megnézni a koncertet Sopronba, mintha kötelező lett volna.

A cikk apropója az a hullám/tendencia, ami egyik pillanatról a másikra leültetett megírni ezt a cikket, ez nagyban köszönhető az Arctic Monkeys fentebb megpendített népszerűségének. Az indie zene, bár viszonylag későn, a ’90-es évek vége felé gyűrűzött be hozzák, van, létezik, vannak jobb és rosszabb zenekarok, és ha nem is vonzanak többezres közönséget, vannak. Hogy mi is a helyzet itthon, azt a cikk második részében fogom kifejteni, és ebben segít majd Minda Endre, a Hangmás énekese, illetve Ponikló Imre, az Amber Smith és Poster Boy énekese is. Szerintetek vajon mire fogunk kilyukadni? Addig is hallgassatok egy kis zenét.

 

Décsy Eszter

fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:

VOLT 2014 összefoglaló

Joy Division Unknown Pleasures

Sziget 2013 – Szombat: Editors

 

Muse – Hysteria klip a YouTubeon

Interpol – Evil klip a YouTubeon

Placebo – The Bitter End klip a YouTubeon

Thom Yorke – Hearing Damage klip a YouTubeon

 

A cikk eredetije: NOWmagazin, 2014. júl. 17.

 

indie1

 

Az előző cikk elindítója volt a sokadik zenekari megkeresés, akik igen gyanúsan egyféle zenei stílusra mennek rá. Szögezzük le az elején ismét, szívemhez közelálló stílusról van szó, és a NOWmagazin szellemiségéhez méltón szívesen támogatjuk a kis zenekarokat megjelenéssel, de kell, hogy legyen eredetiség abban, amit játszanak. Legyen az hörgős metál, kisujjat eltartva borozgatok jazz, bólogatós doom, laptopnyomkodós electro, vagy akár a mai témánk: a nyakkendős indie. Abból is a hazai változat.

Míg maga a stílus a ’80-as évek elején kezdte bontogatni szárnyait, ahogy sok minden más, ez is több év csúszással gyűrűzött be hozzánk a ’90-es évek végén. Nehéz erről írnom, mert a kezdetekkor még igen fiatal voltam és inkább külföldi zenét hallgattam, na meg jól le is léptem három évre, és nem könnyű felvenni a fonalat, ami valahol 1995-ben indul. Ekkor alapították ugyanis a HS7-t, zenéjükben nyomokban felfedezhető egy kis indie rock, britpop hatás, nagyjából annyi, mint mogyoró a TúróRudiban. “Klasszikus” értelemben véve az első hazai indie zenekar a mai napig aktív, 2000-ben alakult Amber Smith, majd 2004-ben indult a The Moog (inkább synthpop vonalon, még aktívak) és a The Puzzle (2011-ben a banda befejezte pályafutását). Még egy zenekart érdemes ebből az időszakból kiemelni, méghozzá a Hangmást, ami 2006 óta létezik és az Amber Smith mellett ők hozzák el leginkább “klasszikusnak” tekinthető brit indie vonalat erősen poszt punk beütéssel, ám magyar szövegekkel. Aztán néhány évig szünet. Új zenekarok nemigazán bukkantak fel ebben a szcénában még jó néhány évig.

 

amber smith – Introspective klip a YouTubeon

 

“Az utóbbi pár évben nagyon visszaesett ez a szcéna; most épp más a menő, de reménykedünk, meg persze mi csináljuk a magunk dolgát. :) Nem lehet nem észrevenni, hogy a magyar szövegű zenét és főleg a magyar nyelvű hip-hopot mennyire tolják. (…) A rádió-pop is ráerősített, mondjuk született így nemrégiben pár igazán jó magyar popdal is. DE valahogy mégis kevésbé izgalmasabbak nekem, mint a 2007-2008-ban feljött előadók. Tetszik vagy sem, én már más generáció vagyok, mint az említett zenekarok. Nem látok bele, mi inspirálja őket, nem is tudok igazán véleményt mondani róluk. Amíg vannak jó dalok, nem is annyira érdekes a stílus.” – mondta el Ponikló Imre, az Amber Smith énekese arra a kérdésemre, hogyan boldogulnak mostanában.

Valóban ennyi lenne? Azért ezt nem hiszem. A magyar indie első hullámával megalakult (a fent említett) zenekarok mellett 2005 végén megjelent a Tesco Disco és a Death Disco itthoni változata, közel ezzel egy időben a Loaded és a Gumipop elnevezésű party-sorozat, illetve 2004-ben még ‘Placebo & Indie Party’ néven a mostani British Mood. Azért ezek a nevek ismerősek, ugye? Néhány hetente valamelyikbe belefut az ember a pesti éjszakában és tapasztalatom szerint szerencsére elég jól mennek. De hagyjuk magukra a bulizókat, térjünk vissza az élőzenéhez.

 

Kirakatban a Hangmás – videó a YouTubeon

 

A stílus gyökeret kezdett ereszteni, és bár sosem volt igazán előtérben, nekik is jót tett a Petőfi rádió beindulása 2007-ben. Egy kicsit felrázták a magyar zenei színteret és sok zenekar karrierjén lendítettek más stílusirányzatok berkein belül is, de (néhány kivételtől eltekintve) az indie a felszín alatt maradt. Miközben ezen a cikken dolgoztam, erősen arra koncentrálva, hogy indokolatlanul sok új zenekar koppintja az Arctic Monkeys zenéjét, rá kellett döbbennem néhány dologra. Először is: ez nem 100%-ban igaz, másodszor pedig: csak gyakran futok bele véletlenül az utóbbi időben, nincsenek ugyanis olyan eget rengetően sokan. De ha már úgy alakult, hogy belekezdtem ebbe a cikkbe, nyargaljunk a 2010-es évekhez, hogy továbbra is a stíluson belül maradva adjak egy körképet arról, milyen zenekarok próbálkoznak a szcénában. Valahogy ugyanis mindegyikük 2010-ben vagy utána alakult. Mintha 2006 és ’10 között egy űr lenne. (Itt megjegyezném, hogy az Amber Smith 2008-as Introspective c. albuma még ebben az évben Fonogram-díjat kapott). De ekkor új löketet kapott a szcéna.

2010

Épp egy kicsivel hamarabb alakult a Puzzle-os Ligeti Györggyel (aki nemsokára a Žagar állandó tagja is lesz) a We Are Rockstars. Zenéjükben keveredik a ’80-as évek synthpopja, könnyed gitárrock/pop és állításuk szerint némi ’60-as évekbeli beat, bár ezt én nem annyira hallottam ki. Könnyen emészthető, sodró, minőségi zene, hallgassatok bele a The Day Hits the Night-ba itt.

Szintén egy kicsit előbb alakult a The pUnch, akik lassan, de biztosan lavíroznak a stíluson belül. Eddig mindössze két kislemezt sikerült összerakniuk, de azok tényleg jól sikerültek. Na, náluk erősen felfedezhető az Arctic Monkeys hatása, de van benne egy kis beat beütés és korai Oasis, britpop a javából, kellemes keverék, nekem bejön. Interjú és a két EP itt, hallgassatok bele!

Ebben az évben alakult meg egy szívünk csücske zenekar, a Cante Diem, akiket még egy Hard Rockos tehetségkutatón szúrtunk ki. Ők inkább egy kicsit rockosabb vonalon mozognak, abszolút bulizós zene, érezhető benne némi White Stripes és Subways. Hallgassátok meg a Summer Girl c. számukat itt.

Szintén ez év termése a The Adolescence, akik egyelőre egy kislemezzel jelentkeztek nemrégiben, és bár az újabb fajta A. M. vonalat hozzák, azt jól csinálják, érdemes volt ennyit dolgozni az EP-n. Nincsenek nagy megfejtések és újdonságok, könnyed zene, de mindenképpen megéri, hogy belehallgassatok, ráadásul a pUnch társaságában játszanak hamarosan a GMK-ban.

 

 

 

2011

Hétéves pályafutása (és 3 év London) után feloszlott a Puzzle, akik búcsúzóul még kihozták a Más bolygóról c. lemezüket, valamint ebben az évben jelent meg a Hangmás Ragadozó c. albuma is, rajta a Luna c. számmal, amihez fantasztikus videót is forgattak.

2012

Ebben az évben csinálta meg a Hangmás a fentebb megnézhető kirakat-koncertjét, ami egy hatalmas ötlet volt a részükről, illetve szintén ebben az évben jelent meg az Amber Smith azonos című nagylemeze is.

És mi történt még? Megalapították a Middlemist Red-et, akik azóta As If You Could Mess This Up című kislemezükkel bekerültek a Petőfi játszási listájára és az egyik hivatalos zeneletöltő oldalon nemzetközileg is a legjobbak közé kerültek. Ők psych-rockként határozzák meg a stílusukat, azért az utolsó két A.M. lemez hatása tagadhatatlan, ahogy feltételezem Beatlest is hallgatnak a srácok. Cserébe tényleg jó, amit csinálnak, várjuk a folytatást.

2013

Először is a “régiektől” két megjelenés: egy Hangmás nagylemez (Hangmás) és egy Amber Smith kislemez (Another Way).

Két zenekar megalakulásáról tudok a tavalyi évből. Kezdem azzal, amelyik kevésbé tűnik aktívnak, ám végre elszakad a nagy átlagtól. Korbucz Sonya S O N Y A nevű, egy számosnak induló projektjéről van szó, akiket egyszer már láttunk élőben. Indie és poszt rock keveréke nagyon jól összerakva. Ígértek egy kislemezt, ami még várat magára, de addig is bezsebeltek egy VIVA Comet díjat a Kitchenfloor klipjéért (nézd meg lejjebb). Tényleg bejön a zenéjük, jó lenne, ha újra adnának valami életjelet, lehetőleg koncert formájában.

Ha már küldték, meghallgattam a Walrus in the Sunshine bemutatkozó EP-jét. Őszinte leszek, nekik még nagyon sokat kell fejlődniük minden téren, de ha már ebben a körben tevékenykednek, gondoltam megemlítem a nevüket. Van ilyen is.

“Amíg vannak jó dalok, nem is annyira érdekes a stílus.” – ebben Imrének abszolút igaza van, csak annyit tennék hozzá, hogy azért némi fülcsiszolásra és egy nagyobbfajta nyitottságra bizony szüksége lenne ennek az országnak. Nem utolsósorban pedig arra, hogy merjenek újat, eredetit létrehozni még akkor is, ha “Simpsonék már mindent megcsináltak”. Mielőtt egy végkép giccses és közhelyes befejezés kerekedne ide, inkább csak ennyi: hallgassatok bele ezekbe a zenekarokba, járjatok sokat koncertekre, mert nem olyan aggasztó ám a helyzet, mint ahogy első blikkre tűnhet.

 

Décsy Eszter

fotó: Zsiga Pál, Komróczky Diána

Kapcsolódó:

Régi vagy új? Az indie margójára, 1. rész: cipőorrnézegetés kinn

Cante Diem, AMBER SMITH @ Gozsdu Manó, 2013.12.07.

A királynő titkosügynökei, avagy British Mood a GMK-ban

 

Kommentek

komment