A tetoválógépek evolúciója az egysejtűtől a magas művészetig – 2. rész

A cikk eredetije: NOWmagazin, 2013. április 24.

katvond1Az előző részben már végignéztük, hogyan is bütykölték össze a srácok a ma ismert tetoválógépeket, valahol Samuel O’Reilly-nél és Smoky Nightingale-nél hagytuk abba. Ha már megvan a csodaszerkezet, nézzük meg, milyenek is ők általában…

 

Használat szempontjából kétféle masinát különböztetünk meg; kontúrozót és satírozót. Nem egészen meglepő módon a kontúrozó gép a körvonalak felrajzolására való, a satírozó pedig, színezésre és árnyékolásra. Na, jó, vannak hibrid gépek is, ami a beállítástól függően elméletileg mindkettőt tudja.
Mechanikai szempontból ennél picit összetettebb a dolog; a leg általánosabb a tekercses gép, de van rotációs (vagy forgómotoros) és pneumatikus gép is.

 

Rotációs tetoválógép: Az eredeti, a nagy, és utánozhatatlan – illetve nagyon könnyen koppintható masina, amit O’Reilly fejlesztett Edison első generációs kütyüjéből. Mint azt már említettük, sokan bütykölték a szerkezetet, és ebben az irányban az első valamire való levédetett masinát a német Manfred Kohrs építette meg. Ezeknél a gépeknél a tűt egy pici elektromos motor hajtja meg, egyszerű, nagyszerű. Sokaknak adott kreatív gondolatokat a szerkezet; a jobbik agyak szüleménye lett a pneumatikus tetováló gép, a kevésbé jobbak, ám legalább annyira kreatívaké pedig a klasszikus, méltán elismert walkman motor hajtotta csodaszerkezet. Ezt, ugye, ismerjük…

 

tetgep2-bcip
Tekercses tetoválógép: Mint említettem, a leggyakrabban használt gép. A tűket egy elektromágneses kör mozgatja, aminek legfőbb alkatrésze az – optimális esetben – szigetelt elektromágneses tekercs, amiből lehet egy, kettő, vagy három is, de a kéttekercseset tartják sztenderdnek. Számtalan formájú, méretű és súlyú gépet készítenek, felhasználástól és művésztől függően. Teljesítményének egységre a wrap, ami a huzaltekercsek számáról referál, minél magasabb a wrap szám, annál erősebb a masina, leggyakrabban 8-10 wraposokkal találkozunk. Az egyenletes és magas rezgésszám nemcsak a tűk pontosabb, biztosabb mozgását segíti, de kevésbé bántja a bőrt is, már ha az ember tudja használni.

 

Kontúrozógép: Hasít a bőrben, mint a rosseb. Lényege, hogy szép, egyenletes vonalat tudjon húzni. A tű mozgása nagyon gyors, kemény, határozott.

 

tetgep2-iiusa
Satírozó gép: Árnyékolásra, színezésre való, lágyabban, puhábban szól, a tű rezgése lassabb, mint kontúrozásnál. Kevésbé bántja a bőrt, főleg ha kontúrokra is használják (amihez már azért kell némi tapasztalat). És csak röviden említeném meg a hibrid gépeket, ami egy köztes állapot, megfelelő beállítással mind kontúrozásra, mid satírozásra alkalmas.

 

Pneumatikus tetoválógép: 2000-ben szabadalmaztatta egy Carson Hill nevű művész az első pneumatikus gépet. Zseniális találmány, de valahogy nem annyira terjed el, nem is tudom igazán, hogy miért nem. A tű mozgását egy levegőkompresszor biztosítja, egy vékony csövön keresztül, így maga a gép olyan könnyű, mint egy sima grafit ceruza. Az egész gép úgy van összerakva, hogy nyugodtan beletehető az autoklávba, semmi baja nem lesz és tökéletesen kifertőtleníti, ellentétben a tekercses gépekkel, amiket darabokra kell kapni ehhez. A legismertebb gép itthon a német Cheyenne, letisztult, barátságos dizájn, a tű alig látható benne, nem tojnak be a zöldfülűek tőle.

 

tetgep2-pneche

Ezek a fajták persze csak alapok, annyi különböző féle gép van, hogy ihaj. És akkor még az egyedileg, kézzel készült masinákat nem is említettem. Vannak ugyanis tetoválás (és anyagi!) téren nálunk fejlettebb országok, ahol nem úgy érzi magát egy tetováló művész az általa tervezett és az ő kezére szabott géppel munka közben, mintha Banglades közepén robogna keresztül egy tűzpiros Ferrarival.

 

Az egyedi gépeknek számtalan előnye van. A tetováló művész pontosan érzi, hogy mire van szüksége; markolat vastagsága, magassága, a géptest súlya, formája, és még sorolhatnám. Tökéletesen pontosan testreszabott géppel varrni olyan, mint egy álom, a tű úgy siklik a bőrön, mint kés a vajon. A felhasznált anyagok is variálhatóak. És itt lépünk át a dolog dizájn oldalára. Mert nyilván van neki. A tetováló gép ugyanis nem csak eszköz vagy használati tárgy, hanem barát, aminek lelke van.

 

Nincsenek sokan, akik tetováló gépeket készítenek, de azért felsorolni hosszú lenne, csak kettőt említenék meg, akiket én is kedvelek. Az angol Camber Custom Tattoo Machines gépei a klasszikus dizájnt követik, nagyon minőségi, nagyon ott van.

 

tetgep2-ccuk

A Philadelphia melletti Norwood-ban ténykedik Kevin Riley, akinek nagyon vidám, színes kis masinák kerülnek ki a kezei közül.

 

tetgep2-kevril

Azt hiszem a legismertebb kézzel készült masina Kat von D-é, aki magának tervezte a géptestet, de a kivitelezésbe azért már nem mártotta bele ügyes-kecses kis kezét.

 

tetgep2-katvond1

Még így a végén érdemes szót ejteni az automata tetováló gépről. Chris Eckert-nek hívják az illetőt, aki még csak nem is igazán tetováló művész, hanem mechanikai mérnök, önjelölt formatervező. Saját weboldalán mutatja be alkotásait, köztük az Auto Ink-nek nevezett gépet, amit először saját kezén próbált ki. A működési elve ugyan az, mint a fa sablonmásolóké, azaz leolvas egy egyszerű mintát, aztán azt szépen leképezi a bőrre, rendes tetováló géppel, -tűvel, -festékkel. Aggodalomra (egyenlőre legalábbis) nincs ok, az Auto Ink csak egyszerű, kis szimbólumokat képes tetoválni, és azokat is csak az egyszerűbb, simább testrészekre és csak egy színnel.

 

 

Tetováló gépekről még részletesebben lehetne beszélni, ha van valaki, aki még inkább mechanika-perverz, de ide most ennyit gondoltam, és nem többet. Tény, hogy a végeredmény, azaz maga a tetoválás százszorta érdekesebb és magasabb művészi szinten van, de azért nekem sem mindegy, hogy mi zümmög a kezemben.

 

Képek és forrás:
Az USA szabadalmi hivatalának nyilvántartása
tattooarchive.com
tetovalasatlasz.net
cheyenne-tattoo.com
chriseckert.com

Első rész:
A tetováló gépek evolúciója az egysejtűtől a magas művészetig – 1. rész

Kommentek

komment