A kör bezárul – A Hannibal tablójára (3. rész)

A cikk eredetije: NOWmagazin, 2013. jún. 21.

 

Hannibal_Key-Art_table_940x529_FULL1

Már boncolgattuk a pszichopatákat, belekóstoltunk a kannibalizmusba, kiveséztük Hannibal Lecter filmes pályafutását, úgyhogy jöhet mai főfogásunk: az idén startolt, Hannibal névre keresztelt sorozat. A Lecter-legendárium újabb fejezetére derülhet fény a szériával, ugyanis a (kronológiai sorrendben) két legkorábbi film, a Hannibal ébredése és a Vörös sárkány története közti hiányzó éveket is feldogozzák, és szervírozzák nekünk ezüsttálcán.

 

A sorozat mögötti fő kreatív agy Brian Fuller, aki évek óta televíziós berkekben forgolódik. Olyan címekhez kötik szoros szálak, mint a negyedik Star Trek sorozat (Voyager), a Hősök, a Haláli hullák vagy a Halottnak a csók. A Hannibal alkotói kizárólag a Vörös sárkány című regény alapján dolgoznak, és a történet Will Grahammel kezdődik. Megtudjuk róla, hogy különlegesen érzékeny empátiával képes belelátni a gyilkosok fejébe, azonosulni velük, és így átlátja a motivációt és személyiséget. Egy gyilkosságsorozatnál azonban megakad, és segítséget kell kérnie a gyilkos profiljának megalkotásához, ezért felettese, Jack Crawford ügynök elviszi Grahamet az elismert pszichiáterhez, Hannibal Lecterhez. Ilyen esetekben az ember óhatatlanul is elkezdi összehasonlítani a filmeket a sorozattal, nem véletlen, hogy az alkotók nyilatkozataikban mindig hangsúlyozzák, hogy újat igyekeznek alkotni. Valahogy mégsem sikerült tökéletesen elhatárolódniuk.

 

pszichop3-pszichop301
A sorozat kipótolja a Vörös sárkány elején elhallgatott információt, hogyan is kezdett Graham és Lecter együtt dolgozni. De sok mindentől nem sikerült elszakadniuk, ami nem feltétlenül baj. Több ez, mint szimpla nyomozós krimisorozat. Bár minden részre jut egy bűneset, nem ezekre fókuszál, hanem Graham lelkivilágára és a nyomozásokra. Hugh Dancy karaktere zseniális, megerősítették a filmben elhallgatott tulajdonságát, miszerint a gyilkosok fejébe lát, ennek azonban az az ára, hogy rémálmokkal küzd és hallucinál, magyarul, az agyára megy a dolog.

 

Mads Mikkelsen Hannibalja jó, de erősen Hopkinséból építkezik, sokszor elfog az érzés, hogy még a mozdulatait is leutánozza. Amiben jobb: ellentétben Hopkinssal van egy furcsa akcentusa, ami utal litván származására és még jól is áll a karakternek. Mikkelsen sokkal hűvösebb, nagyon elegáns, de sokszor belefeszül a karakterbe. Ráadásul a történetben haladva egyre nagyobb hangsúlyt kap a figura, ami nagyon jó. Jack Crawfordot Laurence Fishburne alakítja, és meg kell hagyni, nagyon jól illik rá. A filmben megismert idegesítő újságírót, Freddie Loundsot ott Philip Seymour Hoffman vitte, a sorozatban pedig nőre szabták: Lara Jean Chorostecki alakítja és pont olyan irritáló, amilyennek lennie kell.

 

pszichop3-pszichop302
Három elem is van, amit a Vörös sárkányból szinte tökéletesen bemásoltak: a harmadik részben angyalokat gyártó gyilkos szinte tökéletesen ugyanúgy lógatja fel a biztonsági őrt, ahogyan azt Hopkins tette A bárányok hallgatnakban a szökésekor. Aztán ott van a Vörös sárkány elején a komolyzenei koncert, ez is ismétlődik a sorozatban, ahogyan a koncertet követő vacsora, ez különböző formákban újra és újra előkerül.

 

De ami mindenképen pozitívum, méghozzá akkora, hogy az apróbb hibákról szívesen nem veszek tudomást, az bizony a látványvilág és az egész sorozat atmoszférája, de emellett a karakterek kibontása is minden résszel egyre jobb. Egyes gyilkosságok kidolgozására kicsit több energiát kellene fordítaniuk, de efelett még könnyű szemet hunyni. A Hobbs-gyilkosságok például nagyon jól kidolgozottak, és egyelőre folyamatosan fűzik tovább ezt a szálat, ami egyre jobban gabalyodik mind Graham, mind Lecter történetével. Kíváncsian várom, mi sül majd ki belőle.
Ellentétben az átlagos sorozatokkal, egyfajta stilizált elbeszélésmódot alkalmaznak. A figurák egy letisztult, hűvös, steril világban mozognak, amit egy irgalmatlanul beteg, szürreális, lidércnyomásos álomvilág képeivel váltogatnak, és ez az, ami igazából nagyon megfogott benne. A képek, az operatőri munka egyszerűen szép. Még akkor is szép, ha véres hullák vannak a képernyőn, vagy éppen baconbe göngyölt emberi szívet tálalnak az asztalon.

 

Azt gondoltam, mire megírom a cikket, rájövök, mi is olyan vonzó Hannibal Lecterben. Nem jöttem rá. Ha valaki igen, az ossza meg velünk. Érdekes volt viszont foglalkozni a témával, a filmeket amúgy is szerettem, a sorozat pedig igen is jó, és egyre jobb, érdemes nézni. Egyetlen láncszem hiányzik még nekem Lecterrel kapcsolatban, mégpedig, hogy hogyan fanyalodott rá az emberhúsra, mert ezt a sorozat sem magyarázza, eddig legalábbis. Talán majd később. Talán nem is fontos. Mindenesetre jó étvágyat mindenkinek!

 

Képek:

a filmek és a sorozat hivatalos oldala

„Pszichopata-e vagy?” – A Hannibal tablójára (1. rész)
A Lecter-legendárium – A Hannibal tablójára (2. rész)

 

Kommentek

komment